A kezemben egy doboz csoki és egy plüsnyuszi.
Végre odaértem. A házuk elött álltam s vártam nyiljon az ajtó. A percek teltek, s nekem a szememben a könnyek gyülni kezdtek. Mi van ha nincs itt, már nem találkozunk itt reggelente, ha egy másik lánnyal jár suliba .
A házból egy koppanást, egy viszlátot hallottam s az ajó kinyilt. Az arcomról leszaladt egy könnycsepp.S mi volt a könycsepp összetevői: hiány, fájdalom és legfőként szeretet.
Megállt és csodálkozva bámult rám. A sirástól elcsuklott a hangom de mégis kinyögtem: sajnálom.
A szemét figyeltem de a könnyektől sokat nem láttam. De fájt a szivem. meghasadt a félelemtől , hogy elveszitem.
- Te sirsz?-kérdezte ijedt mégis lágy hangon.
-Nem- probáltam eltakarni könnyeim de késő volt, az arcára fájdalom ült ki.
De egyszer csak elindult felém. A karját erősen körémfonta, mintha elsem akart volna engedni többet, s suttogott.
-Ne sirj miattam, szeretlek, csak egy kis vita volt.
De sirtam. De a könnyemnek mostmár csak egy összetevöje volt: tiszta szeretet:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése