Döbbenet ült ki az arcomra.Megláttam őt és egyből beleszerettem. Állt és nevetett a haverjaival. Nem tudtam a nevét, nem tudtam honnan jött, nem tudtam ki is ő de elrabolta a szivem kis darabját és csak neki, csak most örökre odaadtam.
Nem vett észre még, de nem érdekelt. Ha kell életem végéig fogok itt állni rá várva, hogy elkapja a pillantásom, hogy meglásson engem...a jövőbeli barátnőjét majd feleségét:) Lassacskán fordult abba az irányba ahol én állok.
S egyszercsak elkapta a tekintetem. Az arcára döbbenet ült ki....
2011. szeptember 27., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése