Én mindig egy álmodozó lány maradok, hiába tudom, hogy az élet kegyetlensége az összes álmomat romba fogja dönteni. Mégis remélem, hogy a legjobban őrzött álmom valóra válik. Ez az, hogy megtaláljam a boldogságot !!
2011. szeptember 28., szerda
Hiányzik egy szerető ölelés, hogy valakinek én legyek az első gondolata, mikor reggel kinyitja a szemét. Hiányzik egy gyengéd simogatás, egy szerelmes pillantás, ami megnyugtat, hogy van aki szeret és van akihez odabújhatok, ha éjjel rosszat álmodom. Hiányzik, hogy a kezét a kezemmel összekulcsolja és megmutassa az egész világnak, hogy MI összetartozunk. Hiányzik egy társ...hiányzik egy szerelem...
"A kezemben volt az életed. Választhattam, hogy segítek vagy elfutok. Döntöttem és melletted maradtam. Hogy miért? Azért, mert szerettelek. Teljes szívemből. Szembe fordultam a világgal miattad és mikor szükségem lett volna a te kezedre, hogy beletegyem az én életem, egyszerűen hátat fordítottál. Nem kaptam mást, csak közönyt és rideg visszautasítást. Az életemet adtam volna neked és te el is vetted, de nem azért, hogy a tiéd mellé tedd, hanem hogy eldobhasd, mint egy elhasznált rongyot. Köszönettel tartozom, hogy megtanítottál arra, hogy soha ne bízzak senkiben.."
2011. szeptember 27., kedd
Döbbenet ült ki az arcomra.Megláttam őt és egyből beleszerettem. Állt és nevetett a haverjaival. Nem tudtam a nevét, nem tudtam honnan jött, nem tudtam ki is ő de elrabolta a szivem kis darabját és csak neki, csak most örökre odaadtam.
Nem vett észre még, de nem érdekelt. Ha kell életem végéig fogok itt állni rá várva, hogy elkapja a pillantásom, hogy meglásson engem...a jövőbeli barátnőjét majd feleségét:) Lassacskán fordult abba az irányba ahol én állok.
S egyszercsak elkapta a tekintetem. Az arcára döbbenet ült ki....
Szaladtam előre mind egy örült...de hát az is voltam. A táskám már a földön huztam.Nem érdekelt. Megbántottam és nem hagyhatom annyiban, túl fontos nekem.
A kezemben egy doboz csoki és egy plüsnyuszi.
Végre odaértem. A házuk elött álltam s vártam nyiljon az ajtó. A percek teltek, s nekem a szememben a könnyek gyülni kezdtek. Mi van ha nincs itt, már nem találkozunk itt reggelente, ha egy másik lánnyal jár suliba .
A házból egy koppanást, egy viszlátot hallottam s az ajó kinyilt. Az arcomról leszaladt egy könnycsepp.S mi volt a könycsepp összetevői: hiány, fájdalom és legfőként szeretet.
Megállt és csodálkozva bámult rám. A sirástól elcsuklott a hangom de mégis kinyögtem: sajnálom.
A szemét figyeltem de a könnyektől sokat nem láttam. De fájt a szivem. meghasadt a félelemtől , hogy elveszitem.
- Te sirsz?-kérdezte ijedt mégis lágy hangon.
-Nem- probáltam eltakarni könnyeim de késő volt, az arcára fájdalom ült ki.
De egyszer csak elindult felém. A karját erősen körémfonta, mintha elsem akart volna engedni többet, s suttogott.
-Ne sirj miattam, szeretlek, csak egy kis vita volt.
De sirtam. De a könnyemnek mostmár csak egy összetevöje volt: tiszta szeretet:)
A kezemben egy doboz csoki és egy plüsnyuszi.
Végre odaértem. A házuk elött álltam s vártam nyiljon az ajtó. A percek teltek, s nekem a szememben a könnyek gyülni kezdtek. Mi van ha nincs itt, már nem találkozunk itt reggelente, ha egy másik lánnyal jár suliba .
A házból egy koppanást, egy viszlátot hallottam s az ajó kinyilt. Az arcomról leszaladt egy könnycsepp.S mi volt a könycsepp összetevői: hiány, fájdalom és legfőként szeretet.
Megállt és csodálkozva bámult rám. A sirástól elcsuklott a hangom de mégis kinyögtem: sajnálom.
A szemét figyeltem de a könnyektől sokat nem láttam. De fájt a szivem. meghasadt a félelemtől , hogy elveszitem.
- Te sirsz?-kérdezte ijedt mégis lágy hangon.
-Nem- probáltam eltakarni könnyeim de késő volt, az arcára fájdalom ült ki.
De egyszer csak elindult felém. A karját erősen körémfonta, mintha elsem akart volna engedni többet, s suttogott.
-Ne sirj miattam, szeretlek, csak egy kis vita volt.
De sirtam. De a könnyemnek mostmár csak egy összetevöje volt: tiszta szeretet:)
2011. szeptember 25., vasárnap
Mert fáj, ha rám nézel fáj, ha a közelemben vagy, ha meglátlak, ahogy a
korodbeli lányokkal bohóckodsz. Utálom magam amikor nem bírom ki és
hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a
szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen vicces amikor mérges
vagy valamiért. Megrémít a szeretet amit néha mintha látnék a
szemedben. . De ezen érzések közül a legrémisztőbb az amit én érzek:
hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg. Amikor nem velem
beszélgetsz , megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz,
legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha
elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz
láncolsz. De mégis az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom,
hogy nem lehet. . ez a legnyomorúságosabb az egészben. . Hogy soha nem
szerethettem volna beléd. Sajnálom. ...
2011. szeptember 20., kedd
megtörtént, már veled, hogy hiányzott valaki akinek nem kellett volna? ürességet éreztél a szívedben egy dal hallgatása közben? szükséged volt valakire akiről azelőtt azt hitted, nem számít neked? táncoltál az örömtől, mikor újra hallhattad a hangját? nevettél mikor a bolondságaitokra gondoltál? mosolyogtál, miközben
visszaemlékeztél a nevetésére? olyat szerettél akit nem lett volna szabad..
2011. szeptember 13., kedd
Zokogva estem össze a zuhany alatt,
Hisz mérhetetlenül éreztem fájdalmadat.
Most könnyedén eldobnám az életemet,
De tudom jól, hogy Te nem ezt érdemled.
Úgy érzem mintha a világ összeesküdött volna ellenem,
Bár ezt a sok szenvedést mind én tettem.
Drága Szerelmem Te vagy az Életem,
Bocsáss meg nekem csak ezt kérem.
Könyörögve kérem e versben,
Hogy miattam ne legyen Benned egy csepp fájdalom sem.
Talán nem érdemellek meg Téged,
Bár nekem adott a végzet.
Az Életem Értelme vagy,
Te engem el sose hagyj!!!
Megértés most ennyi amit kérek Tőled,
Mert hidd el nekem Soha nem elég Belőlled.
(Főzök,mosok,takarítok,
Mint egy háziasszony úgy csinálok.
De ha egy kevés szabadidőm akad,
A Te nyuszikád mindig Nálad marad.
Nem tudom ezzel a versemmel felolvasztom-e a jeget,
De ha nem, hát írok mégegyet:$)
2011. szeptember 10., szombat
Közel sem vagyok tökéletes....Mosolyt,
de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok,
máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül
bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom
kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is.
Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam.
Már a tudat, hogy valaki a közelünkben van és figyel ránk, önmagában már ez is erőssé tesz bennünket.
Ha veszi a fáradtságot, hogy bosszantson, az azt jelenti, hogy még mindig fontos vagy neki.
Bármi az igazság, mindenki azt látja, amit akar.
Minden nap, minden perc változást hoz. Az ember a pillanatok felismeréséből tanul.
Senki nem kerülhet környezetünkbe véletlenül! Lényünk sajátos összetétele idézte meg.
2011. szeptember 2., péntek
Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó. |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)