'Talán párszor végigsétálok még a tetőn és utoljára megnézem a várost, majd lassan kisétálok a tető szélére, talán sírni fogok, igen… egészen biztos, sírni fogok. Háttal állok majd a párkánynak és lassan, de határozottan hátrabillenek a magas sarkaimon, hatra vetem magamat a semmiben, érzem majd ahogy a szél a hajamba tép, minden olyan lassan fog történni, mintha csak szárnyalnék, talán elmosolyodok majd, nem tudom. Majd leérek és azzal minden véget ér. '<3
'Fog rám majd valaki várni? Ott túl…     '