Néha muszáj feladni a harcot,elengedni az elengedhetőt s az elengedhetetlent.Néha kötelező a helyes de egyben fájdalmas utat választani ami igaz egy részben erősebbé,de abban a pillanatban gyengévé és sebezhetővé tesz. Ez az út vezet a boldogság felé,de fájdalom téglákkal van kirakva.És te csak mész és mész s a sebek egyre csak gyülnek.De tudod ,hogy egyszer majd megérkezel s az majd minden heget begyógyit.Vagyis...reménykedsz.