'Talán párszor végigsétálok még a tetőn és utoljára megnézem a várost, majd lassan kisétálok a tető szélére, talán sírni fogok, igen… egészen biztos, sírni fogok. Háttal állok majd a párkánynak és lassan, de határozottan hátrabillenek a magas sarkaimon, hatra vetem magamat a semmiben, érzem majd ahogy a szél a hajamba tép, minden olyan lassan fog történni, mintha csak szárnyalnék, talán elmosolyodok majd, nem tudom. Majd leérek és azzal minden véget ér. '<3
'Fog rám majd valaki várni? Ott túl…     '

Szörnyek ,szellemek és démonok.A szörnyek bennem élnek,a szellemeket éjjel ijesztgetnek s a démonok a fejembe szállnak,emlékeztetve minden apró s nagy hibámra.

,,Mert a kívánság néhanap valóra válik."

Mindenkinek van egy oka amiért felkel reggel.Hazudik aki mást állit. Van aki azért az emberért kel fel aki szintén érte mosolyodik el egy nehéz nap után.Van aki azért az emberért mászik ki a meleg ágyból akiért bármit megtenne,de az illető mégsem tud erről.
De van a legfájdalmasabb eset.Mikor valaki azért kel,mert él benne a remény ,hogy aki nem szereti szeretni fogja s aki elment visszatér. Ide tartozik az a fajta aki tudja,hogy már sosem láthatja az áhitott személyt.Mégis benne van az a törékeny valami,az az apró sugallat,hogy ha feláll ,majd kisétál a konyhába ott fogja őt várni egy csésze meleg kávéval s kiderül a távozása csak röpke rémkép volt.

Néha muszáj feladni a harcot,elengedni az elengedhetőt s az elengedhetetlent.Néha kötelező a helyes de egyben fájdalmas utat választani ami igaz egy részben erősebbé,de abban a pillanatban gyengévé és sebezhetővé tesz. Ez az út vezet a boldogság felé,de fájdalom téglákkal van kirakva.És te csak mész és mész s a sebek egyre csak gyülnek.De tudod ,hogy egyszer majd megérkezel s az majd minden heget begyógyit.Vagyis...reménykedsz.

Hülyén érezni magam,és hülyének lenni nem ugyanazt jelenti...az elsőaz,hogy valami miatt,nem érzed jól magad..a második pedig hogy úgyérzed magad jól,ahogy vagy.

Legyen hosszú élete az ellenségeidnek, hogy láthassák sikereidet...mert azsokkal fájdalmasabb,mintha megölnéd őket!

Talán a változás szelét éreztem.Csak annyit tudok,hogy új jövő vár rám.Az eltervezett összetört, igy hát új álom elé nézek. Egy új lányt fogsz mostantól látni,akit én csak úgy fogok hivni:önmagam

A tündérmese elbukott, fejezet lezárva. Azt hiszem sirás helyett leülök ,megiszok egy teát és eldöntöm mit akarok kihozni az életemből.

Most akkor mit csinálsz?Élsz vagy félsz?...

Most még nem hiszed,de az élet el fog telni. A nagyobb és nagyobb lehetőségre vársz,hisz még bőven van időd.De mi van ha a mai nap az utolsód? Gondolj csak bele,igy töltötted volna az utolsó napod? Ezrek mondják magukban,hogy NEM! Elmentem volna,tetováltattam volna,ittam volna,drogoztam volna vagy ittam volna,buliztam volna. De hidd el ,ha ez lett volna az utolsó napod akkor fájdalmat elrejtő mosollyal suttogtad volna egy személy fülébe ,hogy szereted s könnyeket letörölve az arcáról mondtad volna halkan:köszönöm az életet...

A múltam a polcon pihen ,mint egy poros könyv ,lakat alá zárva. De tanultam a végkifejletből s még igy is,hogy tragédiával zártam ,mosolyt vonz a számra hisz gyilkosságot láttam,meghalt a naiv kislány és született egy bátrabb.

Van aki könnyen kapja meg azt, akit szeret, van aki sír és szenved. 

Van aki könnyek nélkül tud feledni, és van aki meghal, 

mert igazán tud szeretni .

Hiába tanulunk meg beszélni . Mert először nem is tudjuk kimondani azt, ami a lelkünk mélyén él . Elhallgatjuk, vagy mást mondunk helyette . És ha nagy nehezen sikerül is végre kimondani: a másik nem érti meg. A szavakat érti persze .
A mondatokat is. Csak ami a szavaink mögött rejlik, vagyis a lényeget, azt nem érti .

Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak.

Én csak egy zaklatott,céltalan kamasz voltam.Ő a fényben élt.

Én az árnyékban haldokoltam.

Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment, és eltudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni.

'A szín szerepe nem az, hogy díszítsen, hanem hogy új tereket hozzon létre, megküzdjön az ürességgel...'

/Lucien Hervé/

'Ha kettőt szeretsz, egyet sem szeretsz igazán.'

'Azt nevezem barátomnak, akit megláttam benne, aki talán mélyen elrejtőzve szendereg énjébe beágyazva, de velem szemben lassan kibontakozik belőle, mert felismert és rám mosolyog, még ha később kénytelen lesz is elárulni engem.'

Antoine de Saint-Exupéry

Egyedi vagyok, de átlagos. Sokoldalú, de nem kétszínű. Bátor vagyok és nem hülye. Idegesítő, de kibírható. Titokzatos, de kiismerhető. Ha olyanom van, szarok mindenre. De ha valamit elhatározok, azt biztos hogy rendesen megcsinálom.

"Azt hittem, hogy a világ csodája vagy, őrjöngés, álom, nyíló végtelen. Ma azt tudom, hogyha nem vagy velem, nem vagyok, nem játszom, nem létezem, felhők fehérje a szemembe fagy... Azt hittem, hogy a világ csodája vagy. De annál sokkal fontosabb!" (Gyurkovics Tibor)

Számtalan szép ember él a világon, milliók, akikbe beleszerethetsz. De olyan, akinek a szája tökéletesen illik a tiedhez, csak egy létezik.

Hosszan tudnám sorolni, hogy mi zavar benne - de képtelen lennék elmagyarázni, hogy miért szeretem mégis olyan nagyon - nagyon.

Túl kell lendülnöm ezen az egészen. Újra annak az életvidám mindenkit és mindent szerető lánynak kell lennem, mint azelőtt. Mosolyognom kell, amikor felnézek az égre, és nem azon rágódni, hogy vajon Te mit csinálsz. A döntésed egyértelmű volt, talán csak nem akartam vagy nem tudtam elhinni. Ha unatkozom az órákon, egy mesebeli hercegről kell álmodoznom, nem pedig arról, hogy milyen volt amikor megcsókoltál. A csillagos égről szeretném, ha olyan egyszerű dolgok jutnának eszembe, mint a bolygók, nem pedig az első éjszakánk, a napsütésről pedig nem az az élettel teli mosoly, hanem a tiszta és fájdalommentes melegség, és ha fázok, nem szeretnék olyan bonyolult dolgokra gondolni, hogy milyen volt, amikor átöleltél, csupán csak elmenni a ruhásszekrényemhez és felvenni a bolyhos zoknimat... Hidd el, ennyi épp elég lenne. Ha el tudnálak felejteni, megtenném. De már nem megy. Egyszerűen benne ragadtál a szívemben.

Szívem téged szeret. Agyam csak rád gondol. Testem téged kíván. Szemem látni akar. Fülem hangod akarja.

Ahhoz, hogy a világban boldog legyél, nem kell hülyének lenned, csak nagyon hasznos.

Emlékszel, amikor elsőnek találkoztunk? Akkor még nem gondoltam volna, hogy az életem nélküled olyan, mint a könyv betűk nélkül.

Ha azt akarod, hogy emlékezzenek rád halálod után, írj valamit, amit érdemes olvasni, vagy tégy valamit, amiről érdemes írni.:)

Lehet, hogy érzelmi roncs vagyok, de képes vagyok mosolyogni és jól érezni magam. Egyesek ezt kétszínűségnek nevezik, én lelki erőnek. (:

A lehetetlen csupán egy szó amivel azok a kis emberek dobálóznak, akiknek könnyebb egy hétköznapi világban élni mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra!

Elősször csak megtetszik..másodjára már találkznál vele..harmadjára már kezdesz beleszeretni..negyedjére meg már totál belezúgtál..és végül soha nem akarod elengedni..ez a szerelem..:)

Ha melletted vagyok néha összevissza beszélek, ügyetlen vagyok, és mindig beégetem magam a hülye beszólásaimmal. De tudod miért van ez? Mert ha velem vagy az agyam kikapcsol..és csak a szívem működik.