hiányzol .. napról napra egyre jobban, a beszélgetések, és Te magad. hiányzik, amikor este már alig bírtam nyitva tartani a szemem, de te még nem köszöntél el, így maradtam, csak neked írtam, és csak miattad volt jó kedvem.. igaz, sokszor veszekedtünk, és igaz nem ismerlek annyira.. de egyet tudok. hiányzol a monoton kis életemből. néha, azon gondolkozom elmondom. de mivel semmit nem változtatna a helyzeten nem teszem. és mivel nem tudom nagyon a szavakat sem megváltoztatni, és igen egyhangúnak és átlagosnak tűnik, de hiányzol. nagyon..
2012. július 17., kedd
Az volt az a pillanat, amikor rájöttem, miért is ragaszkodtam hozzá annyira. Mert eszembe juttatta, milyen volt régen minden.. milyen voltam én, mit éreztem akkor. Megmutatta nekem azt a világot, ahol érdemes volt szeretni. Ekkor ébredtem rá arra is, hogy néha nem is maga az ember hiányzik nekünk, hanem az emlékek és a régi idők, amit velük töltöttünk.. és hogy igazából nem őt akarjuk visszakapni, hanem azokat a régen átélt pillanatokat.
2012. július 9., hétfő
2012. július 3., kedd
Az Élet Leckéje
egy bölcs ember ült a közönség között,, vicceket mesélve. mindenki úgy nevetett, akár egy őrült.
Egy perc után, ugyanazt a viccet mesélte el. Ekkor már kevesebben nevettek.
Elmondta ugyanazt a viccet újra, meg újra. Mikor már senki sem nevetett, elmosolyodott és ezt mondta:
" nem nevettek ugyanazon a viccen újra és újra, akkor miért sírtok ugyanaz miatt többször?
2012. június 28., csütörtök
"Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett."
,,A végzet méreg a négyzeten..",
,Ahhoz, hogy olyasmid legyen, amid sose volt,
olyat kell tenned, amit még sose tettél."
Az igéretek és az emlékek szoros viszonyba állhatnak egymással.Megtörjük az igéreteket majd az emlékek összetörnek minket...
,,Bandáztunk az utcán, a parkban, a téren,
ott voltunk egymásnak a szarban, a trében."
2012. június 7., csütörtök
2012. május 30., szerda
2012. május 26., szombat
2012. május 25., péntek
Láttál már cseppnyi madárlelket
szárnyát leszakítják? Vagy éjjeli
lepkét, ahogy kergeti álmát a hajnallal
küzdve, s reggelre semmivé lesz?
Láttál már szabadon kószáló őzet,
ki szelíden lépdelte a földet, habzsolva
a zöldet,de a ráhulló hurok nyakát sértette,
el nem engedte, s földre teperte?
Láttál már embert őszintén szeretve,
szerelmet feledni magányban merengve?
Széttört álmait a felszínen keresve, tekintetét
a múltra szegezve, megtörve állni a semmibe?
Ha láttál, tudod mi az élet. Ebből csak pillanatnyi
kép lesz mi emlék marad Neked és visszasírsz
minden boldog évet mi elmúlt, s mi jön még,
akkor is ha szép lesz, akkor is, ha fáj még.
/Kun Magdolna: Láttál már.../
2012. május 14., hétfő
...eljön az idő, amikor mindannyiunknak rá kell jönnünk, hogy mitől félünk... néhányan attól, hogy
'..talán sose bocsát meg nekem..'. Mások attól, '..talán megtudja az igazat..'. Néhányan attól, ' ..el tudna küldeni?'... igen, a világ egy félelmetes hely, és még rettenetesebb, ha egyedül kell szembe néznünk vele...!
'..talán sose bocsát meg nekem..'. Mások attól, '..talán megtudja az igazat..'. Néhányan attól, ' ..el tudna küldeni?'... igen, a világ egy félelmetes hely, és még rettenetesebb, ha egyedül kell szembe néznünk vele...!

Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj. Az vagyok, aki színt visz az életedbe és majd ha idősen visszagondolsz a fiatalságodra, a legtöbb emlékedben engem is felidézhetsz. Az vagyok, aki mindig figyel rád, akivel bármit megoszthatsz, és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát. Az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül, önmagadért szeret, de aki csak akkor fogja mondani neked, amikor ezt valóban így érzi. Az vagyok akit, soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz végtelenül szeretni. Ilyen vagyok, mert én tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd!
A gyomrom még most is görcsbe ugrik, ha találkozunk.4 hónap után ugyanúgy izgulok, mint
az első randin. Izgulok, hogy elég csinos vagyok- e,
hogy vajon jó kedved lesz, vagy nem látszik-e meg rajtam tegnap este mennyit sírtam.
Mind- mind talány, de amikor találkozunk, magadhoz húzol,
megcsókolsz és átölelsz, minden izgalom elmúlik,
mert tudom, hogy még mindig ugyanúgy szeretsz.
4 és fél hónapja töretlen szerelemmel.
2012. május 13., vasárnap
A hősöket a legkülönbözőbb okok miatt tiszteljük.Van akit a merészségéért,van akit a bátorságáért,van akit a jóságáért.De rajongásunk oka leginkább az, hogy szivünk mélyén mindannyian arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki..na persze ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel kénytelenek vagyunk mi megmenteni magunkat.
2012. május 1., kedd
" mi vonz a tiltottban? a bizsergés? az adrenalin? a..? valami megmagyarázhatatlan izgalom.. forr a véred, megőrülsz.. nem teszed meg, talán nem is szeretnéd.. de ha ránézel, ha ő rád néz.. ha összeér a két pillantás.. valami megmagyarázhatatlan történik. nem szerelem, nem szeretet, hanem csupán vonzalom, leküzdhetetlen vonzalom. észveszelytő vonzalom.. pezseg a véred, ha nézheted, felforr a tested, ha " téged néz.. megőrülsz érte, valld be! "
" Ültem a földön... csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig... csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor, mindig és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek! "
Tudod, vártam rád.Hónapokat ültem szomorúan miközben a szerelmedet kerestem.De már tudom,hiába kerestem hisz nem volt.A jelét mutattad,hogy szeretsz,majd elmentél.De már tudom,nem csak eltitkolod az érzésed,hisz nincsenek érzéseid.Többet nem várok rád,hisz ha szerettél volna már rég itt állnal és a karjaidban feküdnék.Nincs több álom és fantáziálás,a kislányból nagy lány lett aki tovább lép és nevetve rug bele az emlékedbe.
Csak halkan szeress ,de igazán.Ölelj még lemegy a nap s még ujra feljön.Légy az enyém örökre,föleg ezen a napon,mikor a szeretet az első és a harc második helyre szorul.Csokolj még szeretnél ,de el ne engedj soha.Szeress örökre ,igazán ,mert te vagy az..az Ő,a mi ,az én és te,s maradj vele,mert ma van a szeretet ünnepe.
" Habár a legtöbb ember úgy hiszi, hogy az agyunk irányítja cselekedeteinket, gyakran megesik, hogy a szívünk veszi át az irányítást. A legőrültebb dolgokra késztethet minket. De arra is rávehet, hogy új dolgokat próbáljunk. Mert ha kitárjuk szívünket, felfedezhetjük a szerelem világát,és kellemesen csalódhatunk azokban akiket már régóta ismerünk. De sajnos a szívünk nagyon érzékeny,és mikor összetörik, minden összeomlik körülöttünk. "
Egy nap majd minden jó lesz és semmi sem fog fájni.A szerelem megtalál, a csatatér kiürül és aki szeret a te oldaladon emeli fel a fehér zászlót a nyakadba borulva.Egy nap majd kisüt a nap.De nem ma.Ma nem.Csak holnap,vagy azután.Vagy talán soha.De a remény ami életben tart,hogy eljöhet az a nap...♥
Nem tudom eldönteni mit akarsz.Keresed az indokokat és játszod a sértödöttet pedig még okod sincs rá.Én hivlak fel,te nem veszed fel,én irok ,te nem válaszolsz, pedig én sirtam egy éjszakát át miattad.És egyszerüen már meguntam a próbálkozást,meguntam,hogy sosem vagyok elég jó még neked sem.Ha akarsz az életedbe,most hivj.Nem fogom lecsapni,nem fogok kiabálni és arról beszélni,hogy mi volt régen.Csak megkérdezném,hogy vagy és egy halk választ várnék,egy csendes nevetést és én lennék a legboldogabb ember a világon,mert viszakapnám az embert akinek én nulla vagyok,de nem érdekel mert ő a mindenem.
2012. április 30., hétfő
'Talán párszor végigsétálok még a tetőn és utoljára megnézem a várost, majd lassan kisétálok a tető szélére, talán sírni fogok, igen… egészen biztos, sírni fogok. Háttal állok majd a párkánynak és lassan, de határozottan hátrabillenek a magas sarkaimon, hatra vetem magamat a semmiben, érzem majd ahogy a szél a hajamba tép, minden olyan lassan fog történni, mintha csak szárnyalnék, talán elmosolyodok majd, nem tudom. Majd leérek és azzal minden véget ér. '<3
'Fog rám majd valaki várni? Ott túl… '
'Fog rám majd valaki várni? Ott túl… '
Mindenkinek van egy oka amiért felkel reggel.Hazudik aki mást állit. Van aki azért az emberért kel fel aki szintén érte mosolyodik el egy nehéz nap után.Van aki azért az emberért mászik ki a meleg ágyból akiért bármit megtenne,de az illető mégsem tud erről.
De van a legfájdalmasabb eset.Mikor valaki azért kel,mert él benne a remény ,hogy aki nem szereti szeretni fogja s aki elment visszatér. Ide tartozik az a fajta aki tudja,hogy már sosem láthatja az áhitott személyt.Mégis benne van az a törékeny valami,az az apró sugallat,hogy ha feláll ,majd kisétál a konyhába ott fogja őt várni egy csésze meleg kávéval s kiderül a távozása csak röpke rémkép volt.
De van a legfájdalmasabb eset.Mikor valaki azért kel,mert él benne a remény ,hogy aki nem szereti szeretni fogja s aki elment visszatér. Ide tartozik az a fajta aki tudja,hogy már sosem láthatja az áhitott személyt.Mégis benne van az a törékeny valami,az az apró sugallat,hogy ha feláll ,majd kisétál a konyhába ott fogja őt várni egy csésze meleg kávéval s kiderül a távozása csak röpke rémkép volt.
Néha muszáj feladni a harcot,elengedni az elengedhetőt s az elengedhetetlent.Néha kötelező a helyes de egyben fájdalmas utat választani ami igaz egy részben erősebbé,de abban a pillanatban gyengévé és sebezhetővé tesz. Ez az út vezet a boldogság felé,de fájdalom téglákkal van kirakva.És te csak mész és mész s a sebek egyre csak gyülnek.De tudod ,hogy egyszer majd megérkezel s az majd minden heget begyógyit.Vagyis...reménykedsz.
Most még nem hiszed,de az élet el fog telni. A nagyobb és nagyobb lehetőségre vársz,hisz még bőven van időd.De mi van ha a mai nap az utolsód? Gondolj csak bele,igy töltötted volna az utolsó napod? Ezrek mondják magukban,hogy NEM! Elmentem volna,tetováltattam volna,ittam volna,drogoztam volna vagy ittam volna,buliztam volna. De hidd el ,ha ez lett volna az utolsó napod akkor fájdalmat elrejtő mosollyal suttogtad volna egy személy fülébe ,hogy szereted s könnyeket letörölve az arcáról mondtad volna halkan:köszönöm az életet...
Hiába tanulunk meg beszélni . Mert először nem is tudjuk kimondani azt, ami a lelkünk mélyén él . Elhallgatjuk, vagy mást mondunk helyette . És ha nagy nehezen sikerül is végre kimondani: a másik nem érti meg. A szavakat érti persze .
A mondatokat is. Csak ami a szavaink mögött rejlik, vagyis a lényeget, azt nem érti .
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)