'Néha elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.., csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül, és félsz, halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Nem tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel, mert tudod Ő ott lesz melletted.., nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen olyan mint Te.'

...bárcsak azt mondhatnám egyszer: "Igen rajta túl vagyok"

"Az emberi agy a legcsodálatosabb szerv. 24 órában, évi 365 napon keresztül működik, születésünk percétől fogva addig, amíg szerelmesek nem leszünk..."

Szeretek csak úgy ülni az utcán… egyedül… csöndben.
Nézni az embereket.
Nézni, ahogy együtt vannak, ahogy vicceket mesélnek egymásnak.
És aztán nevetnek.
Ilyenkor én is elmosolyodom.
Nézni, ahogy két ember veszekszik egymással.
Érzem, amit ők éreznek.
Aztán kibékülnek.
Megölelik, vagy megcsókolják egymást.
A mosoly megint ott van az arcomon.
Szeretem nézni az embereket.
Nézni, ahogy egymásra néznek, ahogy megérintik egymást,
ahogy viccelődnek, ahogy a szeretetüket fejezik ki egymás iránt.
Aztán rájövök, hogy azért szeretem nézni az embereket,
mert ezek a dolgok mostanában nem történnek meg velem.
De már átéltem ezeket az érzéseket.
És jól esik nézni őket.
Ilyenkor velem is megtörténik belül az,
ami ennél a két embernél is megtörténik.
Ebből töltődök fel…
Ebből, amit látok és érzek.
Ez ad erőt, hogy csináljam tovább, amit elkezdtem.
Amíg látok ilyen embereket, addig lesz erőm folytatni.
Keresni egy olyan embert, akivel ezeket a dolgokat újra átélhetem.
Talán akkor majd én adok erőt egy olyan embernek, amilyen én most vagyok.

"Az angyalok, ha ködben járnak, nem értik mit miért teszek,
A halandók nem hajlandók meg hallani mit kérdezek.
Az emberek csak ölni tudnak, élni már nem képesek"

Visszafelé leélni az életet: ha újra születnék, ezt szeretném .Halva kezdem és rögtön kikelek a koporsóból.Öregként felébredve nap mint nap jobban érzem magam.Miután túl egészséges lettem, kirúgnak az öregek otthonából, majdévekig élek gondtalan nyugdíjasként és bekaszálom a lejáró öregségibiztosításokat. Ezután, amikor dolgozni kezdek, az első napon aranykarórát kapok a főnökömtől.Negyven-egynéhány évet dolgozom, mialatt egyre fiatalabb leszek, míg végül kiskorú lévén abba kell hagynom a munkát.Jönnek a gimnáziumi évek: pia, bulik, boldog promiszkuitás.Ahogy fiatalodom, úgy válok egyre gyerekesebbé. Jön az általános iskola: végtelen játék, semmi felelősség!Pár év múlva kisbaba leszek és mindenki kezét-lábát töri, hogy mosolyogjak rájuk.Az utolsó 9 hónapot békés lebegéssel töltöm egy termálfürdőszerű helyen, ahol mindent megkapok, ami csak kell:központi fűtés, on-line szobaszervíz, stb.Míg végül...befejezem egy jó orgazmusként.

hát ez komoly... :D

Tudod,

karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és 

én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van 

az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni...

"szóval a kérdés vajon megéri-e egy életen át hinni? a bánatra vajon imádkozni kell vagy inni

én egyszer gyóntam életemben és akkor is hazudtam, tudom hogy ez szomorú de mit csinálhatnék ez van. Azt mondják ezekér a szövegekér pokolra jutok

meg se baszom hisz most is az elől futok"

"Teis csak leszeretnéd élni az életed valakivel.. De ez itt a nagy kérdés hogy vajon kivel.."

"Folyamatosan eltöprengek, hogy van-e értelme. Csak gondolkodok, mást nem teszek, és mindig oda jutok, hogy szeretem. Miért? Bárcsak tudnám... Eddig jobban akartalak szeretni. Most nem akarlak, nem csak azért, mert nem érdemled meg, hanem mert belepusztulok, hogy nem tudok másra nézni. Hiába nézek rá akárkire, nem látok benne semmit. De ha rád nézek, akkor meglátok mindent. Annyira nem érdemled meg... annyira, de annyira meg kéne, hogy vesselek. De közben megőrülök érted. Mindent megbocsájtok, mert olyan hülye vagyok, hogy nem tudok nélküled élni. De ha tudnék, se akarnék… mert mindenhogy szeretlek, bármit teszel, bármit mondasz, mindenképp oda vagyok érted."

"Az emberek azt mondták megváltoztam. Nos, az igazság az, hogy felnőttem. Már nem hagyom, hogy ide-oda lökdössenek. Megtanultam, hogy nem lehetek mindig boldog. Egyszerűen csak elfogadtam a valóságot."

"Hiányzott már az az ember, aki vagy, de szépen lassan megtalálod önmagad úgy érzem. Segítek benne, de tudom, hogy egyedül keresed meg az utadat, de én mindig ott vagyok az út mentén, ugye tudod?"

,Időről időre valamennyien csúnyán viselkedünk. Olyasmit teszünk, amit aztán kétségbeesetten szeretnénk meg nem történtté tenni. A megbánás is része - más mindennel együtt - annak, akivé válunk."

,,Naná,hogy bírom a 'szingli vagyok, flörtöljünk, jó pasi vagy, igyunkmeg valamit' szituációkat, de néha.. néha annyira hiányzik az a 'csókok, ölelések, én vagyok a barátnője és szerelmes vagyok' féle dolog

,Későn fog rádöbbenni, hogy mégis volt egy lány,

ki hibái ellenére eszméletlenül tudta szeretni."

Akkor nevetünk,amikor valami a legjobban fáj.

Nevetünk,amikor mást nem tudunk tenni.A nevetés az egyetlen stratégia,ha kezd széthullani körülöttem a világ.

Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell,hogy megérintsen.

Még beszélni sem kell. Csak érezni,hogy nem vagy egyedül.

„Aki szeret, mindent elvisel, hogy el ne veszítse, aki vagy amit szeret. 

„Ne tudja meg soha senki, ne lássák az emberek,

hogy a szívnek megszakadni mosolyogva is lehet.” 

„Hiába mondják, hogy ne a szívedre hallgass, hanem az eszedre, mert ha egy csöpp eszed van, a szívedre hallgatsz” 

„Ha valaki nem viszonozza a mosolyodat, légy nagylelkű, és küldj annak még egyet! Hisz senkinek sincs akkora szüksége egy mosolyra, mint annak, aki nem tudja, hogyan kell mosolyogni másokra!" 

‎"Elmegyünk egymás mellett mint két idegen,

Egymásra se nézünk szemünk se rebben.

De lelkünkben, szívünkben vérzünk ,

És az utca végéről mégis visszanézünk" 

‎"Miért habozol? Kockáztass! Kockáztass meg bármit! Ne figyelj oda, mit mondanak mások! Tedd azt, ami mindennél nehezebb! Vállald magad! Nézz szembe az igazsággal! 

Furcsa dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy néz ki. Ugyanolyan az illata. Ugyanúgy érzel. Rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott, az te magad vagy 

Az ember nem beszél soha arról, ami fáj, hanem szótlanul elviseli.

Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak.

Elősször csak megtetszik..másodjára már találkznál vele..harmadjára már kezdesz beleszeretni..negyedjére meg már totál belezúgtál..és végül soha nem akarod elengedni..ez a szerelem..:)

Hát nem lenne tökéletes az élet, ha.....a melegítőnadrág szexi lenne, a hétfő kellemes, a gyorskajától nem híznál el, a lányok nem drámáznának, a fiúk nem zavarnának mindig össze, semmit sem kéne megbánni, a "viszlát" pedig csak holnapig szólna...?

-Hívd fel!
-Nem fogom,most neki kell utánam jönnie!
-Akkor elveszíted!
-Nem,ha ő nem keres,akkor mindketten elveszítjük egymást

Névsorolvasásnál:

-Érzelmek?

-Hiányzik.

-Fájdalom?

-Jelen.

-Bánat?

-Most Ő a hetes.

-Remény?

-Meghalt.

Malacka Micimackó mögött lépkedett.
-No mi az Malacka?
-Semmi.
Malacka megfogta Micimackó mancsát.
-Csak nem akarlak elveszíteni.

Egoista: az az ember, kit sokkal jobban érdekel saját maga, mint Én!!

"Nem vagyok egoista csak tisztában vagyok az adottságaimmal

Okos ember az, aki azt mondja, amit én...

Ne felejtsük el, hogy amikor seggbe rúgnak, egy lépessel előbbre jutunk!

A lélekben ötvenszer annyi kitartás van, mint az izmokban.

Vannak személyek, akik hozzánk beszélnek, de meg sem halljuk őket. Vannak, akik megsebeznek, de rajtunk még heg sem marad, de vannak személyek, akik egyszerűen megjelennek az életünkben, és örökre nyomot hagynak bennünk

"Vidámnak lenni nem egyenlő azzal, hogy minden tökéletes. Csupán azt jelenti, hogy eldöntötted, hogy figyelmen kívül hagyod a hiányosságokat."

Lehet, hogy én vagyok a bolond a dombtetőn, de éppen onnan a legjobb a kilátás..

Annyi ember van az életben, akik egyszerűen kijelentik: te ezt úgy sem tudod megcsinálni. Ha ilyen történne, csak vegyél egy nagy levegőt, fordulj meg, és mondd: akkor most figyelj & tanulj.

Imádok a véletlenre gondolni - arra, ahogy egy elejtett szó, egy kavics a cipőben az egész világegyetemet megváltoztatja.

‎"kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass."

Be tudsz esni egy kukába, egy gödörbe vagy akár egy árokba is. de a legjobb érzés szerelembe esni. ♥