2011. november 28., hétfő


Soha nem felejtem el, mit éreztem, amikor először megláttalak. Volt benned valami különleges, ami örökre megmarad emlékezetemben. Talán a szemeid, talán a kezeid, vagy az ellenállhatatlan mosolyod- mindazok a dolgok, amiket már oly jól ismerek. Bármi is volt az, magával ragadott, megigézett. Ha most Rád nézek, olyan embert látok, aki életem mindennél fontosabb részévé vált. Vannak pillanatok, mikor újból érzem a varázslatot, ugyanazt a láthatatlan erőt, amely feléd húz- éppúgy, mint mikor legelőször találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem- szerelmes leszek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése