2011. augusztus 7., vasárnap

Beteg vagyok. Ő mégis átjön, hogy itt aludjon és velem legyen. Éjszaka a mellkasán fekszek. Hallom a szívverését. Megnyugtat. Már lassan alszok. Hirtelen elkezdek nagyon csúnyán köhögni. Ő felébred. Hoz nekem teát. Miután abbahagyom a köhögést, megköszönöm neki, de ő nem mondd semmit. Visszafekszünk. Elalszunk. Reggel ő kelt fel. Rámosolygok, és megköszönöm a tegnapit. Ő még mindig nem mondd semmit. Reggelizünk, aztán felöltözik és haza indul. Elköszönésnél megköszönöm neki, az éjszakait. Ő mélyen a szemembe néz, s csak ennyit mondd: SZERETLEK,majd megcsókol és elmegy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése