2012. május 30., szerda
2012. május 26., szombat
2012. május 25., péntek
Láttál már cseppnyi madárlelket
szárnyát leszakítják? Vagy éjjeli
lepkét, ahogy kergeti álmát a hajnallal
küzdve, s reggelre semmivé lesz?
Láttál már szabadon kószáló őzet,
ki szelíden lépdelte a földet, habzsolva
a zöldet,de a ráhulló hurok nyakát sértette,
el nem engedte, s földre teperte?
Láttál már embert őszintén szeretve,
szerelmet feledni magányban merengve?
Széttört álmait a felszínen keresve, tekintetét
a múltra szegezve, megtörve állni a semmibe?
Ha láttál, tudod mi az élet. Ebből csak pillanatnyi
kép lesz mi emlék marad Neked és visszasírsz
minden boldog évet mi elmúlt, s mi jön még,
akkor is ha szép lesz, akkor is, ha fáj még.
/Kun Magdolna: Láttál már.../
2012. május 14., hétfő
...eljön az idő, amikor mindannyiunknak rá kell jönnünk, hogy mitől félünk... néhányan attól, hogy
'..talán sose bocsát meg nekem..'. Mások attól, '..talán megtudja az igazat..'. Néhányan attól, ' ..el tudna küldeni?'... igen, a világ egy félelmetes hely, és még rettenetesebb, ha egyedül kell szembe néznünk vele...!
'..talán sose bocsát meg nekem..'. Mások attól, '..talán megtudja az igazat..'. Néhányan attól, ' ..el tudna küldeni?'... igen, a világ egy félelmetes hely, és még rettenetesebb, ha egyedül kell szembe néznünk vele...!

Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj. Az vagyok, aki színt visz az életedbe és majd ha idősen visszagondolsz a fiatalságodra, a legtöbb emlékedben engem is felidézhetsz. Az vagyok, aki mindig figyel rád, akivel bármit megoszthatsz, és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát. Az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül, önmagadért szeret, de aki csak akkor fogja mondani neked, amikor ezt valóban így érzi. Az vagyok akit, soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz végtelenül szeretni. Ilyen vagyok, mert én tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd!
A gyomrom még most is görcsbe ugrik, ha találkozunk.4 hónap után ugyanúgy izgulok, mint
az első randin. Izgulok, hogy elég csinos vagyok- e,
hogy vajon jó kedved lesz, vagy nem látszik-e meg rajtam tegnap este mennyit sírtam.
Mind- mind talány, de amikor találkozunk, magadhoz húzol,
megcsókolsz és átölelsz, minden izgalom elmúlik,
mert tudom, hogy még mindig ugyanúgy szeretsz.
4 és fél hónapja töretlen szerelemmel.
2012. május 13., vasárnap
A hősöket a legkülönbözőbb okok miatt tiszteljük.Van akit a merészségéért,van akit a bátorságáért,van akit a jóságáért.De rajongásunk oka leginkább az, hogy szivünk mélyén mindannyian arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki..na persze ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel kénytelenek vagyunk mi megmenteni magunkat.
2012. május 1., kedd
" mi vonz a tiltottban? a bizsergés? az adrenalin? a..? valami megmagyarázhatatlan izgalom.. forr a véred, megőrülsz.. nem teszed meg, talán nem is szeretnéd.. de ha ránézel, ha ő rád néz.. ha összeér a két pillantás.. valami megmagyarázhatatlan történik. nem szerelem, nem szeretet, hanem csupán vonzalom, leküzdhetetlen vonzalom. észveszelytő vonzalom.. pezseg a véred, ha nézheted, felforr a tested, ha " téged néz.. megőrülsz érte, valld be! "
" Ültem a földön... csak ültem. Nem tudom hány percig vagy óráig... csak ültem. Arra gondoltam milyen volt az illatod, hogyan fogtad meg a derekam mikor puszit adtál, hogy böktél meg amikor viccelődtünk... csak magunkat láttam. Együtt... lehetőségem lett volna odabújni hozzád, megcsókolni, kérni, hogy szeress. Könyörögni! Akartalak, ott, akkor, mindig és most! Akarom újra, hogy láthassalak, halljam a hangod, érezzem az illatod és azt, hogy ne féljek ezt kimondani. Akarom! Mert kellesz. Mert szeretlek... szeretlek! "
Tudod, vártam rád.Hónapokat ültem szomorúan miközben a szerelmedet kerestem.De már tudom,hiába kerestem hisz nem volt.A jelét mutattad,hogy szeretsz,majd elmentél.De már tudom,nem csak eltitkolod az érzésed,hisz nincsenek érzéseid.Többet nem várok rád,hisz ha szerettél volna már rég itt állnal és a karjaidban feküdnék.Nincs több álom és fantáziálás,a kislányból nagy lány lett aki tovább lép és nevetve rug bele az emlékedbe.
Csak halkan szeress ,de igazán.Ölelj még lemegy a nap s még ujra feljön.Légy az enyém örökre,föleg ezen a napon,mikor a szeretet az első és a harc második helyre szorul.Csokolj még szeretnél ,de el ne engedj soha.Szeress örökre ,igazán ,mert te vagy az..az Ő,a mi ,az én és te,s maradj vele,mert ma van a szeretet ünnepe.
" Habár a legtöbb ember úgy hiszi, hogy az agyunk irányítja cselekedeteinket, gyakran megesik, hogy a szívünk veszi át az irányítást. A legőrültebb dolgokra késztethet minket. De arra is rávehet, hogy új dolgokat próbáljunk. Mert ha kitárjuk szívünket, felfedezhetjük a szerelem világát,és kellemesen csalódhatunk azokban akiket már régóta ismerünk. De sajnos a szívünk nagyon érzékeny,és mikor összetörik, minden összeomlik körülöttünk. "
Egy nap majd minden jó lesz és semmi sem fog fájni.A szerelem megtalál, a csatatér kiürül és aki szeret a te oldaladon emeli fel a fehér zászlót a nyakadba borulva.Egy nap majd kisüt a nap.De nem ma.Ma nem.Csak holnap,vagy azután.Vagy talán soha.De a remény ami életben tart,hogy eljöhet az a nap...♥
Nem tudom eldönteni mit akarsz.Keresed az indokokat és játszod a sértödöttet pedig még okod sincs rá.Én hivlak fel,te nem veszed fel,én irok ,te nem válaszolsz, pedig én sirtam egy éjszakát át miattad.És egyszerüen már meguntam a próbálkozást,meguntam,hogy sosem vagyok elég jó még neked sem.Ha akarsz az életedbe,most hivj.Nem fogom lecsapni,nem fogok kiabálni és arról beszélni,hogy mi volt régen.Csak megkérdezném,hogy vagy és egy halk választ várnék,egy csendes nevetést és én lennék a legboldogabb ember a világon,mert viszakapnám az embert akinek én nulla vagyok,de nem érdekel mert ő a mindenem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)