Ha összetöröd a férfiszívet számolj vele, hogy annak szilánkjaitól magad is megsérülhetsz
2011. július 30., szombat
2011. július 29., péntek
A szerelem nem kérdezhet sokat, mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni, elkezdünk félni is. Megmagyarázhatatlan félelem ez, nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni. Talán attól félünk, hogy a másik megvet, hogy visszautasít, hogy megtörik a varázs. Lehet nevetségesen hangzik, de így van. Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik
2011. július 27., szerda
Volt egyszer egy herceg és egy hercegnő. A hercegnő elveszítette a hercegét,mielőtt elmondhatta volna, hogy milyen fontos neki és hogy ő jelenti neki a világot. Ha szerelmes vagy, mondd ki, ne titkold, ne szégyelld,mert lehet, hogy mire összeszednéd a bátorságod,addigra akinek mondanád, nem hallja már.♥
2011. július 26., kedd
"Amikor megtagadtam azt, aki voltam, megtaláltam önmagamat. Amikor megismertem a megalázottságot, és mégis folytattam utamat, megértettem, hogy szabadon megválaszthatom a sorsomat. Tudom, hogy nélküle is tudok élni, de szeretnék még egyszer találkozni vele - hogy megmondhassam neki, amit soha nem mondtam, amíg együtt voltunk: jobban szeretlek, mint saját magamat. Ha ezt elmondanám neki, tovább tudnék menni békében - mert ez a szerelem megváltott."
2011. július 25., hétfő
Néha rádöbbenek,, hogy bármikor elveszíthetlek!
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom: SZERETLEK!
Hogy bármikor történhet velem, vagy veled valami!
Hogy milyen jó hangodat hallani!
Arra, hogy néha milyen nehéz őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottál tenni!
Hogy megkell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkre tehet egy összeszorított száj!
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,s hogy mindig jobb sorsot reméljünk!
Arra, hogy mindig kell erőnk legyen, hogy nevessünk!!
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom: SZERETLEK!
Hogy bármikor történhet velem, vagy veled valami!
Hogy milyen jó hangodat hallani!
Arra, hogy néha milyen nehéz őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottál tenni!
Hogy megkell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkre tehet egy összeszorított száj!
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,s hogy mindig jobb sorsot reméljünk!
Arra, hogy mindig kell erőnk legyen, hogy nevessünk!!
"És
végül az utolsó kérdés: ki lesz a történet főhőse? Ki húzza el a
függönyt? Ki irányítja a tánclépéseinket? Ki kerget az őrületbe? Ki
ostoroz és adja ránk a győzelmi koronát, ha túléljük a lehetetlent? Ki
ő? Ki teszi mindezt velünk? Ki segít, hogy életünkkel tisztelegjünk a
szeretet előtt? Ki küld ránk szörnyeket azt énekelve, hogy sose halunk
meg? Ki tanít meg rá, mi a valódi és mi a nevetséges hazugság? Ki dönti
el, miért élünk és miért halunk meg? Ki láncol le minket? És ki őrzi
szabadságunk kulcsát?
Mi magunk. Megvan minden fegyvered a harchoz. Hát küzdj!""
végül az utolsó kérdés: ki lesz a történet főhőse? Ki húzza el a
függönyt? Ki irányítja a tánclépéseinket? Ki kerget az őrületbe? Ki
ostoroz és adja ránk a győzelmi koronát, ha túléljük a lehetetlent? Ki
ő? Ki teszi mindezt velünk? Ki segít, hogy életünkkel tisztelegjünk a
szeretet előtt? Ki küld ránk szörnyeket azt énekelve, hogy sose halunk
meg? Ki tanít meg rá, mi a valódi és mi a nevetséges hazugság? Ki dönti
el, miért élünk és miért halunk meg? Ki láncol le minket? És ki őrzi
szabadságunk kulcsát?
Mi magunk. Megvan minden fegyvered a harchoz. Hát küzdj!""
""Mindenkinek
van egy angyala. Egy oltalmazó, aki vigyáz rá. Sosem tudhatjuk, épp
milyen alakot ölt. Egyszer egy vénemberét, máskor egy kislányét. De ne
hagyd, hogy becsapjon a látszat, erősebb ő bármelyik sárkánynál. Mégsem
azért kísér, hogy helyetted harcoljon, hanem, hogy a színpad széléről a
füledbe súgja: hatalmad van az általad teremtett világod felett"
van egy angyala. Egy oltalmazó, aki vigyáz rá. Sosem tudhatjuk, épp
milyen alakot ölt. Egyszer egy vénemberét, máskor egy kislányét. De ne
hagyd, hogy becsapjon a látszat, erősebb ő bármelyik sárkánynál. Mégsem
azért kísér, hogy helyetted harcoljon, hanem, hogy a színpad széléről a
füledbe súgja: hatalmad van az általad teremtett világod felett"
2011. július 24., vasárnap
Kicsi koromban soha nem értettem, mi a jó az óriáskerekekben. Lassúak és magasra mennek, ennyi. Egy kör után eluntam az egészet. Sokkal jobban érdekeltek az izgalmas dolgok, mint a hullámvasutak vagy az óriás vízi csúszdák. De most azt hiszem, most már talán értem: azóriáskerekek arra valók, hogy lassan, csak szép lassan átússzunk az égen azzal, akit szeretünk, és közben talán néha beszélgessünk
..Tettél már valaha olyat, amelyről tudtad, hogy hatalmas ostobaság, még is szükséged volt rá, hogy megcsináld? Ez az a fajta érzés, amikor tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy hatalmas, visszacsinálhatatlan baklövést követsz el és tudod, hogy hihetetlenül fog fájni a legvégén? Mikor a magadnak feltett "Kellett ez nekem" kérdésre azt válaszolod, hogy igen, bár egy józan eszű ember gondolkodás nélkül rávágta volna, hogy "Nem!" ? Mert én igen.. Én már tettem ilyet.!...
Néha van olyan, hogy tiszta szívből, igazán szeretsz valakit.. És nem tudod, hogy miért szereted. Csak szereted.! Nem azért, amilyen.. Nem azért, ahogyan viselkedik.. Nem azért, ahogyan rád néz, vagy rád mosolyog. Erre nincsen ok.. Egyszerűen csak azért érzed, mert ennek így kell lennie.. S talán van, amiért nem kellene szeretned.. S talán ő nem is való neked.! De mégis.. Te úgy érzed: neked Ő a TÖKÉLETES..!! Talán neked ő a fekete bárány, s neki te.! Talán tényleg igazán nem illetek össze.! De te mégis szereted őt.! S ő ugyanúgy téged!.. Na ez az IGAZI SZERELEM.
2011. július 23., szombat
~Nem fogom feladni,nem fogok kiborulni..minden megváltozik hamarabb,mint hinnéd..és én erős leszek,még akkor is ha minden elromlik..;)
~Nem fogom feladni,nem fogok kiborulni..minden megváltozik hamarabb,mint hinnéd..és én erős leszek,még akkor is ha minden elromlik..;)
"Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!"
2011. július 22., péntek
Kivagyok?Talán csak1lány.Talán1barát.Talán1régiszerelem..Talán amúlt..Vagy esetleg ajövő.Esetleg az örökszerelem..Talán a legnagyobb ellenség..Egy komoly nő,vagy csak egyszeleburdikislány.Mindenkinek mást jelentek..és hogy neked mit?Talán azt akit csak gyülölnitudsz..Talán azt,akit a legjobbanszeretsz..Azt,aki fájdalmatokozott neked..Azt,aki mindig melletted van.Azt,aki nemszeretett.Vagy azt, aki örökké fog..♥
2011. július 20., szerda
"És lám, ez vagyok én: egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van remény, aki megtanít egy felnőttet nevetni, és elhiteti a gyerekkel, hogy léteznek csodák. Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta, aki nem hagyja sírni a maga körül lévőket, és aki addig nem hagy el, amíg szükséged van rá. És ez is én vagyok: aki eltűri, hogy minden cselekedete ellenére tőle sose kérdik, jól van-e? Miért olyan nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy nekem nincsenek problémáim? Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes vagyok? Csak egy átlagos, szürke senki akarok lenni. Mert valójában az is vagyok."

"A barátság azok közé az érzelmek közé tartozik amelyeket nem lehet szavakkal megfogalmazni. Számomra a barát olyan ember aki, ha tudja, hogy fájni fog akkor is megmondja az igazat. Akkor is, ha sejti, hogy ezer darabra fog tépni a mondandója. Kimondja. Megvárja amíg darabjaimra hullok. Aztán újra összerak. Aki ha sírok addig marad velem, amíg nem nevetek a saját magam szerencsétlenségén. A legszebb a barátságban pont az a dolog, ami leírhatatlan... Az, hogy van köztetek egy olyan kapocs, amit semmi sem szakíthat meg. Sem az idő. Sem a halál. Az, hogy érzed, hogy veled van akkor is, ha kilométerek választanak el titeket... "
2011. július 19., kedd
2011. július 17., vasárnap
Amikor a tengerparton vagyok, néha eljátszom a gondolattal,
hogy ha beleteszem a kezemet a vízbe, lehet, hogy egy cseppjét valaki
szintén megérintette valahol Japánban, több tízezer kiló méterre innen.
Vajon ki lehetett az, hol van most és mit csinál?
S Te válaszodban nekem adtad a világ legszebb mondatát:
Lehet, hogy a tengernek az a cseppje nem is Japánba jut el.
Talán pára lesz belőle, felhő, és valahol esőként hullik le...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)