2012. július 17., kedd

hiányzol .. napról napra egyre jobban, a beszélgetések, és Te magad. hiányzik, amikor este már alig bírtam nyitva tartani a szemem, de te még nem köszöntél el, így maradtam, csak neked írtam, és csak miattad volt jó kedvem.. igaz, sokszor veszekedtünk, és igaz nem ismerlek annyira.. de egyet tudok. hiányzol a monoton kis életemből. néha, azon gondolkozom elmondom. de mivel semmit nem változtatna a helyzeten nem teszem. és mivel nem tudom nagyon a szavakat sem megváltoztatni, és igen egyhangúnak és átlagosnak tűnik, de hiányzol. nagyon..

Az volt az a pillanat, amikor rájöttem, miért is ragaszkodtam hozzá annyira. Mert eszembe juttatta, milyen volt régen minden.. milyen voltam én, mit éreztem akkor. Megmutatta nekem azt a világot, ahol érdemes volt szeretni. Ekkor ébredtem rá arra is, hogy néha nem is maga az ember hiányzik nekünk, hanem az emlékek és a régi idők, amit velük töltöttünk.. és hogy igazából nem őt akarjuk visszakapni, hanem azokat a régen átélt pillanatokat.